Az Utolsók Háborúja- Prológus

Előszónak

Világunkban annyira megszokással és beletörődéssel tekintünk az életre, hogy eszünkbe sem jut, egy örök háború kellős közepén vagyunk.
Ám, ha valaki felnyitná az emberiség szemét a valóságra, bizonyára csak bővítené azok táborát, akiket mások bolondnak neveznek... Talán én is egyike vagyok ezen bolondoknak. Hiszen ki hinné el, hogy létezik egy világ, mely szüntelenül háborút vív az emberekért. 
 Attól tartok, ha a világvégét kiabálva, meztelenül rohannék át a város utcáin, akkor is legfeljebb egy ötperces hírnévre tennék szert, amin jót kacagnának....
De ugye az embernek csak az a lényeg, hogy munkába járjon. Hajtsa az igát, ahogy már bele van kódolva. Van baráti társasága... vagy épp nincsen. Van politika, mi a sorsa fölött dönt, s van a szomszéd, akivel olykor beszélgetünk... és persze eszünk ágában sincs feltételezni, hogy azok, akikkel kapcsolatot tartunk, gonoszak lennének. Ugyan már! Lehetetlen! Pedig tele van gonoszsággal a világ. Ugyanúgy lehetnek jók és rosszak az emberek; nem is kell messzire menni... Elég, ha valaki megpróbál gátolni álmaid elérésében. Az ember sosem tudja, hol botlik beléjük, hiszen mindenhol ott vannak. De manapság minden relativizálódik, el mítosztalanodik... annyi információ ér minket, hogy a fejünk búbjáig elmerülünk benne. Ezért a szabadságért való kapálózás mellett már fel sem tűnik.
Az ember napjainkra is csak egy alacsonyrendű biológiai gépezet, amelynek valamilyen véletlen folytán öntudata lett. 
Régen oly eufórikusan hittünk az istenekben, a szellemekben, a természet élő tudatában... Ezek mára mind lassan a homályba vesztek... 
Ám még napjainkban is vannak kivételek. Ha épp a rémálmaid azok, amik valóra válnak? Ráébresztenek, nem az vagy, akinek hiszed, hogy születtél? Utat mutatnak egy olyan múlthoz, amitől tudat alatt menekültél... ami nagyobb hatással van a Világ működésére, mint eddig bármi...  Nem futhatsz el a végzetedtől, mert valami nagy dolognak a része vagy! 
Vannak testet öltő asztrállények, vannak szörnyek, melyek más dimenzók által, mágiával kelnek életre. Vannak fél lények, akik saját érdekből bármit, bárkinek megtesznek. Még szövetkeznek is... De Mi miért lettünk megteremtve? Mi a Nagy Terv? Kik a kiválasztottak? Vannak magasabbrendű erők, amik mindent befolyásolnak? Igen! Igen, vannak! Sokszor épp a legegyszerűbb módon mutatkoznak. Jelekben. Jelenésekben. Emberekben. S Ők, csakis Ők tudhatják, mit sugallnak... Azok, akik képesek hinni a hihetetlenben, látják az igazságot... s akiket úgy hívnak, Krygerek...


Megjegyzések

  1. Kósi Katalin (Tinka)2021. augusztus 7. 0:27

    Biztos vagyok benne, hogy a betűtípus nagyon tetszik neked, de szerintem érdemes lenne olyanra cserélni, ami támogatja a magyar sajátosságokat, vagyis a pontos betüinket (ü,ő,ű stb.) Mert zavaró ha ezek a betük másmilyenek. Persze, ez csak saját vélemény. :)
    A felvezető nem rossz, értem mit szeretnél vele sugallni. Viszont probáld meg ennél tömörebben és titokzatosabban. Az előszó természetesen felvázolhatja miről fog szólni az írás, ahogy vélemény kifejtés is lehet egy témával kapcsolatban. Szerintem érdemes lenne kicsit visszább venni a mondatokból és a hangulat, amit teremteni szeretnél, még mielőtt belekezd az olvasó, titokzatosan tálalni azt. Hidd el, a cím is önmagában elég sejtelmes és érdekes, ehhez még egy kis misztikus előszó és megvan az első benyomásos siker. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Henriett Alexander2021. augusztus 7. 10:39

      Köszönöm szépen a visszajelzést.
      Megfogadtam a tanácsot és változtattam a betűtípuson. Georgia - t választottam, mert ez a másik kedvencem! 🥰

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

🌑 A falnál – Gabriel szava és Dave gondolatai

🌑 A falnál – Gabriel szava és Dave gondolatai Gabriel keze még mindig a kard markolatán. A penge Dave torkánál, de már nem feszül – csak létezik. Mint egy emlékeztető. Mint egy végzet, ami nem siet. – „Szép penge.” – mondja Gabriel, és tekintete végigsimít a fegyveren, mintha nem is acélt nézne, hanem egy döntést. Dave nem válaszol. A szorítása gyengül, de nem enged. Mert ha elengedné, akkor elfogadná. És ő nem fogad el semmit, amit Gabriel hoz. > „Miért nem félek?” – kérdezi magában. „Mert már nincs mit veszítenem? Vagy mert tudom, hogy amit keres, az már rég elveszett?” Gabriel lassan felemeli a bal kezét, és Dave mellkasához ér. Egyetlen mozdulattal a falhoz szorítja. A penge még mindig ott van – de most már ő tartja Dave-et. – „Te vadászol. Én várok. Te keresel. Én megérkezem.” Dave szeme megremeg. Nem a fájdalomtól. Hanem attól, hogy érti. Mert amit Gabriel mond, az nem fenyegetés – hanem tükör. > „Sariel…” – villan át az agyán. „Ha most meghalok, ő sosem tudja meg, hogy mi...
További információk

Ester és Gabriel- Sariel kivetülése

Helyszín: Az elmegyógyintézet kertje, késő este. A fák árnyékot vetnek a kavicsos ösvényre, a levegőben gyógyszerek és eső illata keveredik. Amanda épp távozik, de Gabriel marad. Valami hívja. A padon ül egy lány. A haja nedves, a ruhája egyszerű, a kezein még látszanak a bilincs nyomai. Nem néz fel. Csak ül. Mozdulatlanul. Gabriel lassan közeledik. A szárnyai remegnek, mintha valami ismeretlen erő húzná őket. A mellkasán a glória szimbóluma izzani kezd – nem erőből, hanem emlékből. A lány felnéz. A szeme sötét, mély, és üres. De Gabriel nem a szemét látja. Hanem a fényt mögötte. > „Sariel…” – suttogja, de a hangja nem emberi. Inkább egy régi harang zúgása, amit évszázadok óta nem ütöttek meg. Esther nem válaszol. Csak figyel. A szeme nem kérdez, nem vádol – csak tud. Gabriel térdre rogy. Nem parancsra. Nem bűnbánatból. Hanem mert nem tud mást tenni. > „Miért vagy itt? Miért így?” Esther lassan felemeli a kezét, és megérinti Gabriel arcát. A mozdulat gyengéd, de benne van minden ...
További információk

Esther imája, Gabriel belépője

Esther egyáltalan nem emlékszik egykori angyali énjére... csupán egy lány.  Gabriel hiába szólongatja az angyal nevén...  A lány be vagy gyógyszerezve, önkívületi állapotban van. Azt hiszi, hogy a férfi, aki előtte áll, csak a gyógyszerek hatása... Fel áll a férfi mellett és elsétál, mintha egy lidérces álom alakja lenne. Aztán egy alkalommal, amikor vallatásra kerül sor, és az ápolónőről is kiderül, hogy démoni lelke van, Esther azökni készül és szembeszáll a nővel. Hosszú üldözés után két férfi ápoló kapja el és fogja le. Eszméletlenre verik, majd magánzárkába záratják, tele nyugtatókkal. Nem tudta mióta van bezárva, de sok csontja eltört és a végelgyengülés is fenyegette.... csak megakart halni... imádkozni kezd, hogy jöjjön el érte a halál és legyen végre vége a kínjainak. Ekkor a csarnokban lévő angyal szobor (ami megszólalásig hasonlít Gabriel-re) életre kell.  A lény kegyetlen ridegséggel öltött testet. Vad, állatias, halálos, kíméletlen. Itt mutatkozik meg Gabriel...
További információk